Kkv vagy sem? – Az értékhatárok, tulajdonosi arányok és a logikai csapdák
Cikksorozatunkban olyan eseteket taglalunk, amik a kkv-s minősítés specialitásaira hívják fel a figyelmet. Az első részben különösen a magánszemélyeknek az értékhatárok összeszámításában játszott szerepéről volt szó, a második rész a többi, sajátos tulajdonos megítélést taglalta.
Az alábbiakban az értékhatárok összeszámításának csínját-bínját magyarázzuk.
A kötőszavak (és/vagy) jelentősége
A kkv-minősítéskor az értékhatárok részben ÉS, részben VAGY feltételekkel meghatározottak. Figyeljünk ezek használatára, és alapozzunk kombinatorikai ismereteinkre! Ez utóbbi alapján ugyanis tudjuk, hogy az ÉS kötőszó használatakor minden feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy bekövetkezzen egy-egy szabály alkalmazhatósága, mígnem VAGY-gyal összekötött részeknél már egy feltétel teljesülésénél is életbe lép az alkalmazás.
Nem is ez okozza a bonyodalmat, hanem ezek fordítottja. Vagyis az, hogy mikor NEM vagyunk kkv-k? Akkor, ha VAGY létszámunk, VAGY mérlegfőösszegünk ÉS árbevételünk meghaladja az adott kategóriát. Elveszítjük tehát a kisvállalkozás jelleget önmagában azzal, ha létszámunk két egymást követő évben (l. alább) – az együtt számítandókkal – meghaladja az 50 főt, VAGY ha két egymást követő évben mind a mérlegfőösszeg, mind az árbevétel 10 millió euró feletti lesz, hiába marad létszámunk 50 fő alatt.
A formális logika szabályai szerint annak sincs jelentősége, hogy a két egymást követő évben ugyanazon jogcímen kockáztatjuk-e kategóriánkat. Ha ugyanis az egyik évben a létszám, a másik évben a mérlegfőösszeg és az árbevétel kategóriáján lépünk túl, meglévő minősítésünket elveszítjük.
Mi az a kétéves szabály?
Az uniós szabályozás alkalmazkodási lehetőséget nyújt a vállalkozásoknak, azaz ha növekedésünk (vagy csökkenésünk) tartós, azaz két egymást követő éven át fennáll, akkor kell csak ténylegesen kategóriát váltanunk. Ezzel kerüljük el a vállalkozás kategóriák közti rángatását, hisz fura is volna az egyik évben pl. támogatásra jogosultnak lenni, a másik éven meg nem.
Ez az türelmi szabály azt is eredményezi, hogy érdemes a vállalkozás indulásától kezdve vezetni a szükséges adatokat (az eurós összegek év végi árfolyammal forintosított értékével), hogy láthassuk, van-e „tartós” (két egymást követő évi) túllépés (vagy elmaradás) az értékhatárokban.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a „tartósság” megállapításához nincs szükség a két éves akklimatizációs időszakra, mert életszerűen eleve feltételezhető, hogy a méretváltás nem átmeneti. Ez történhet különösen felvásárlás, összeolvadás vagy olyan tulajdonosváltás révén, amely nem tekinthető ideiglenesnek vagy instabilnak. Vagyis, bármilyen kicsi is a vállalkozásunk, ha egy felvásárlás révén belepottyan az óriások birodalmába, azonnal kategóriát vált a tranzakció időpontjával.
Több vagy legnagyobb?
Partnervállalkozásunk minimum 25% szavazati jognál lesz, kapcsoltsághoz 50%-nál pedig több kell. Már önmagában ez az árnyalatnyi különbségtétel is említést érdemel, vagyis ha négy vállalkozás egyenlő arányban tulajdonol egy ötödiket, akkor az ötödiknek mindannyian partnervállalkozásai, de ha csak ketten vannak egyenlő tulajdoni hányaddal (50-50%), akkor még nem beszélhetünk kapcsoltságról (csak partnerségről).
És mi van akkor, ha a tulajdoni hányadok 33-33-34%-ban alakulnak (vagyis egy vállalkozásnak három tulajdonos-vállalkozása van, de úgy, hogy közülük az egyik vitte a „maradékot”, azaz nem pont egyenlő arányú a tulajdonlás). Vitathatatlan, hogy a 34%-os hányad a legnagyobb, de az még nem garancia arra, hogy mindig ennek a tulajdonosnak az akarata érvényesül majd. Így a többség nem adott, azaz a partnerség igen, de a kapcsoltság nem áll fenn a tulajdonoscégek és a tulajdonolt cég között.
Lépjen kapcsolatba szakembereinkkel!
Az alábbi űrlap segítségével feliratkozhat szakmai hírlevelünkre, így folyamatosan értesítjük az adózás, a könyvelés és a bérszámfejtés területén megjelenő újdonságokról.
