Merre tovább a transzferárazásban 2026-ban?
Számos szakcikk harangozta be és ismertette a 2026-tól hatályba lépett, új transzferár-rendeletet. Nem célunk ezért beállni ebbe a sorba, helyette annak fontosságát hangsúlyozzuk, a 2025-ös adóév kapcsolt ügyleteit mind dokumentálni, mind az adatszolgáltatást teljesíteni különösen körültekintően kell. (A két kötelezettség ugyanis a 2025-ös évre élesen elválhat, miközben hosszabb távon erősödik a kettő közti kapcsolat azáltal, hogy a nyilvántartás több elemének egyre szorosabban kell hivatkoznia az adatszolgáltatás mikéntjére.)
Az alaphelyzet ugyanis az, hogy még ha az új rendelet alkalmazása mellett döntünk is a nyilvántartás-készítésben, 2026 májusában az adatszolgáltatást a régi szabályok szerint kell teljesíteni. Vagyis jelenteni még az összes, 100 millió Ft feletti kapcsolt ügylettípust kell, még akkor is, ha ezekről dokumentációt – 150 millió Ft alatt – az új szabályokkal élve nem készítünk. Ilyenkor tehát döntenünk kell abban is, milyen minőségű adatokat riportálunk az átmeneti évben (pl. frissítjük-e még a benchmarkot, vagy nyilvántartási kötelezettség nélkül is kimunkáljuk-e az összehasonlító árakat), vagy az utolsó, rendelkezésünkre álló adatokkal gazdálkodva már nem ölünk további erőfeszítéseket ebbe az átmeneti évbe, vállalva a kényelmes megoldás esetleges negatív következményeit is.
Bonyolítja a helyzetet az a jogalkotói szándék is, hogy a régi és az új szabályok közti választást ügylettípusonként lehet megtenni, azaz lehet pl. egy gyártói tevékenységre az új, de ugyanazon adózónak a forgalmazói feladataira még a régi szabályokat alkalmazni.
Nyilván, ha egy ügylettípusban a kapcsolt tranzakciók összesített értéke 150 millió Ft felett volt 2025-ben is, már mérlegelhető az új rendszer előre hozott érvényesítése, de ne felejtsük, nincs ingyen ebéd. Az esetleges egyszerűsítések megilletnek (pl. nem kell piaci körkép 1 MdFt alatt, master file 500 millió Ft-ig), de hasznossági tesztet is végezni kell a bejövő, 150 millió Ft feletti szolgáltatásokra, ha arra is az új szabályt választjuk. Ilyenkor az összevonás szigorúbb szabályait is magunkra húzzuk (pl. a gyártási ügylethez nem csapható hozzá feltétlenül az összeszerelés).
Látszólag gondolkodás nélkül érdemes előbbre hoznunk az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra vonatkozó egyszerűsítést is, hisz ki ne szeretné megtakarítani a benchmarkolás költségét, hogy pl. a nemzetközi kapcsolatokban általánosan használt 5%-os haszonkulcsot alátámassza? Az azonban, hogy megfelelünk-e az alkalmazási feltételeknek, korántsem egyszerű és nem csak önvizsgálatot igénylő, hanem a többi csoporttagot is megmozgató feladat, hisz pl. egyszerűsítéssel csak akkor élhetünk, ha tudjuk, ugyanilyen tevékenységet egyetlen csoporttagunk sem végez független feleknek.
Várhatóan növekszik az elvárás az igénybe vett szolgáltatások szokásos piaci árának alátámasztásában. Ha ugyanis a tesztelt fél a külföldi szolgáltatásnyújtó, a ténylegesen elért jövedelmezőségét és költségeit szegmentált módon tőlünk várják majd az adóellenőrzés során. Amennyiben a 2025-ös üzleti évre ezt biztosítani nem tudjuk, használjuk fel a 2026-os évet az erre való felkészülésre, mert a 2026-os évet már majd így kell dokumentálnunk.
A fenti példák csak figyelemfelhívó esetek arra, mit mérlegeljünk és hogyan, a 2025-ös év tp-nyilvántartásának összeállításakor és az adatszolgáltatás teljesítésében. Erre ugyanis különösen igaz, hogy körültekintő döntéseket kell hoznunk, és még az sem biztos, hogy minden releváns információ birtokában vagyunk. Az új NGM rendelethez ugyanis tartozik majd egy bővebb minisztériumi tájékoztató is, mely remélhetőleg számos fogódzkodót ad még a megalapozott döntéshozatalhoz. Az adózó habitusától is függhet, mekkora kockázatot vállal be, milyen preferenciákkal bír a 2025-ös, átmenetivé vált időszakban.
Lépjen kapcsolatba szakembereinkkel!
Az alábbi űrlap segítségével feliratkozhat szakmai hírlevelünkre, így folyamatosan értesítjük az adózás, a könyvelés és a bérszámfejtés területén megjelenő újdonságokról.
