A munkaidőkeret alapjai
A munkaidő beosztásának alapesete az általános munkarend, mely szerint a munkáltató hétfőtől péntekig, napi azonos óraszámban köteles beosztani a munkavállalót, így a heti két pihenőnap mindig szombatra és vasárnapra esik.
Ha a munkáltató nem így szeretné, vagy nem így tudja megszervezni a munkaidőt, akkor a munkaidőkeret jogintézménye biztosítja számára az általános munkarendtől való eltérést, az egyenlő munkaidőbeosztás helyett az egyenlőtlen munkaidő beosztásának lehetőségét.
Egyrészt a szerződéses munkaidőt így 8 óránál többre, vagy akár 8 óránál kevesebbre is be tudja osztani a munka mennyiségéhez igazodva, másrészt a heti pihenőnapokat a szokásos szombat és vasárnap helyett más napokra is beoszthatja. Ez esetben a szombat, vasárnap, valamint a munkaszüneti nap is minősülhet a munkaidő-beosztás szerinti munkanapnak.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló egyenlőtlenül beosztható napi 4 és 12 óra közötti időtartamú munkavégzésére. A teljes munkaidőt jelentő heti 40 órának a teljes munkaidőkeretre vetítve kell kijönnie, nem adott napokra vonatkozóan. Így például egy két hónapos munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkáltató megteheti, hogy az egyik hónapban a munkavállaló minden héten 45 órát dolgozik, viszont a következő hónapban már úgy osztja be, hogy csak heti 35 órát kelljen dolgoznia. Ilyen esetben az első hónapban a heti munkaidejét meghaladó mértékben dolgozik a munkavállaló, a felettes idő mégsem minősül számára rendkívüli munkavégzésnek, a második hónapban viszont nem dolgozza le a törvényes, heti 40 órás munkaidejét, a havi bérét mégis ki kell fizetni részére.
A beosztás összeállításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkavállalót hetente legalább 2 nap vagy egybefüggő 48 óra heti pihenőidő illeti meg, illetve a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.
Minél hosszabb távú munkaidőkeretet rendel a munkáltató, annál nagyobb rugalmassága van arra, hogy a munkaidővel gazdálkodjon.
Amennyiben valamilyen okból, például a koronavírus kapcsán kialakult veszélyhelyzet miatt csökkent adott munkáltatónál a munkamennyisége, lehetősége van a be nem osztott, illetve le nem dolgozott munkaidőt a munkaidőkeret folyamán később ledolgoztatni. Akár egy több hétig vagy hónapig tartó leállást is kompenzálni tud oly módon, hogy a leállás idejére kizárólag pihenőnapokat oszt be, és amikor a munka mennyisége megkívánja, akkor több munkanapot, hosszabb napi munkaidőt tud előírni. Így a leállás idejére ugyan ki kell fizetnie ugyanúgy a munkavállalók munkabérét, de később rendkívüli munkavégzés elrendelése nélkül növelheti a ledolgozandó munkaidő mértékét.
Az általános szabály szerint a munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet. Hosszabb tartamú munkaidőkeret csak a Munka törvénykönyvében meghatározott esetekben lehetséges.
A koronavírus kapcsán hozott kormányzati intézkedések viszont ezt a témakört is érintették: a 104/2020. (IV.10.) kormányrendeletben biztosították a hosszabb tartamú, legfeljebb 24 havi munkaidőkeret elrendelésének lehetőségét a veszélyhelyzet időtartamára.
A rendelet szerint az Mt. vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb 24 havi munkaidőkeretet rendelhet el, illetve a rendelet hatálybalépését megelőzően elrendelt munkaidőkeretet szintén jogosult meghosszabbítani. A veszélyhelyzet várható megszűnése nem szűnteti meg az elrendelt hosszabb távú munkaidőkeretet, az az elrendelt időtartamban továbbra is fennáll.
A dokumentum letölthető PDF formátumban az alábbi linkre kattintva: A munkaidőkeret alapjai
