A külföldi utasoknak járó áfa-visszatérítéshez kapcsolódó ügyintézést vizsgálta az EUB egy magyar vonatkozású ügyben
C‑427/23. – Határ Diszkont Kft.
A külföldi utasokat megillető áfa-visszatérítéséhez kapcsolódóan a kereskedő által ellenérték fejében végzett ügyintézés nem tekinthető sem járulékos szolgáltatásnak, sem exporthoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnak, sem pedig tárgyi mentes pénzügyi szolgáltatásnak az EUB szerint. Az ítélet azt is megerősíti, hogy az adózó nem bízhat a gyakorlata jogszerűségében azon az alapon, hogy az adóhatóság azt korábbi ellenőrzések során nem kifogásolta.
Az ügy felperese a szerb határ közelében bolti kiskereskedelmi tevékenységet végez. A boltban számtalan esetben megfordulnak harmadik országos (szerbiai) illetőségű vevők, akik igénybe veszik a külföldi utasokat megillető áfa-visszatérítést. Az ehhez kapcsolódó ügyintézést a felperes látja el ellenérték fejében és az ügyintézési díjról külön számlát bocsát ki a vevőnek akkor, amikor az visszajuttatja a kiléptető vámhatóság által lebélyegzett adó-visszaigénylő lapot. A felperesnek van már jól kialakult gyakorlata az ügyintézésre, és korábban állásfoglalást is kért a NAV Központi Irányításától annak megerősítése végett, hogy az ügyintézés ebben az esetben járulékos ügyletnek minősül a termékértékesítéshez képest. Ennek megfelelően a felperes az ügyintézési díjat úgy kezelte, hogy az az adómentes termékexport adóalapjának részét képezi, és ezt a gyakorlatát korábban az adóhatóság sem kifogásolta, noha többször végzett áfa ellenőrzést a felperesnél. Ugyanakkor egy 2020. évre vonatkozó adóellenőrzés során a NAV azt állapította meg, hogy az áfa-visszatérítéssel kapcsolatos ügyintézés önálló ügyletnek minősül áfa szempontból és annak díját 27%-os áfa terheli. A felperes vitatta az adóhatósági megállapítást és a sikertelen észrevétel majd fellebbezés után a Szegedi Törvényszékhez fordult, amely kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatali eljárását.
Az EUB lényegében az ellenőrzés során eljárt adóhatóság jogértelmezését osztotta. Kifejtette az ítéletben, hogy a szóban forgó ügyintézés nem minősülhet járulékos ügyletnek, mert a járulékossághoz az szükséges, hogy az ügyletek kölcsönösen elválaszthatatlan kapcsolatban legyenek egymással, méghozzá oly módon, hogy az egyik művelet vagy cselekmény a másiktól függjön, és fordítva. Hiányzik ez a kölcsönös függés akkor, ha a termékértékesítés már azt megelőzően teljesül, hogy az áfa-visszatérítési eljárás befejeződött volna, és a vevő további döntésén múlik, hogy kiviszi-e a terméket az EU-ból és visszaigényli-e az áfát. Megerősítette továbbá az EUB, hogy az ilyen ügyintézés exporthoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnak sem tekinthető áfa szempontból, hiszen az exportot nem a kereskedő, hanem a vevő valósítja meg, amelyre az áfa-visszatérítéshez kapcsolódó ügyintézés nincs hatással, ráadásul az áfa-visszatérítés időben követi az exportot. Nem jöhet szóba az EUB szerint az sem, hogy tárgyi mentes pénzügyi szolgáltatásként kezeljék az áfa-visszatérítéshez kapcsolódó ügyintézést. Az ítélet rámutat, hogy a tárgyi áfamentességi szabályokat szigorúan kell értelmezni, így nem hagyható figyelmen kívül a pénzügyi szolgáltatások azon ismérve, hogy pénzmozgással járnak és változást eredményeznek a jogi és pénzügyi helyzetben. A szóban forgó ügyintézés csupán adminisztráció, ami ilyen hatást nem eredményez.
Az ítélet abból a szempontból is tanulságos, hogy az EUB megerősítette: önmagában az a körülmény, hogy az adóhatóság az adózó áfakezelési gyakorlatát korábban nem kifogásolta, nem ad alapot arra a feltételezésre, hogy az adóhatóság azt jogszerűnek tekinti. Ugyanígy nem bízhat megalapozottan az adózó az adóhatóság korábbi szakmai véleményében és nincs olyan kötelezettsége az adóhatóságnak, hogy hivatalból tájékoztassa az adóalanyt a jogszabályok és a hatósági jogértelmezés megváltozásáról.
Lépjen kapcsolatba szakembereinkkel!
Az alábbi űrlap segítségével feliratkozhat szakmai hírlevelünkre, így folyamatosan értesítjük az adózás, a könyvelés és a bérszámfejtés területén megjelenő újdonságokról.
