Újabb EUB ítélet az elektromos autó töltésének áfa megítéléséről
C‑60/23. – Digital Charging Solutions | Az elektromos autó töltése automata töltőállomáson keresztül termékértékesítésnek minősül áfa szempontból, korántsem biztos azonban, hogy az automata használatát biztosító kényelmi szolgáltatások díja járulékos költség. A töltéshez felhasznált energia bizományosi konstrukcióban is értékesíthető.
Az alapügy felperese egy Németországban letelepedett társaság, amely Svédországban elektromos autó töltő állomásokkal rendelkezik. A töltőállomásokat nem a felperesi társaság üzemelteti, hanem a vele szerződött svéd vállalkozások. Az autósok a felperesi társaságnál való regisztrációt követően egy kártyával és egy applikációval vehetik igénybe a töltőállomásokat. A regisztrált felhasználók fizetnek egy alapdíjat a szolgáltatásért, amely független a vásárolt villamos energia mennyiségétől, maga a villamos energia értékesítés pedig úgy történik, hogy a töltőautomata üzemeltetője kiszámlázza a fogyasztást a felperesi társaságnak, majd a felperes azt továbbszámlázza az autós felé.
A svéd adójogi bizottság a felperes feltételes adómegállapítás iránti kérelmére úgy foglalt állást, hogy a töltőkhöz való hozzáférés biztosítása olyan komplex ügyletnek minősül áfa szempontból, ahol a termékérékesítés (a villamos energia értékesítés) képezi az ügylet jellegadó tartalmát, így a teljes ügylet mint termékértékesítés Svédországban tekintendő teljesítettnek, ennélfogva mind az alapdíjat, mind pedig az autóba betöltött villamos energia árát svéd áfa terheli. A felperes vitatta ezt az álláspontot és a feltételes adómegállapítás bírósági felülvizsgálatát kérte. Az ügyben a svéd legfelsőbb közigazgatási bíróság kezdeményezte az előzetes döntéshozatalt. Az Európai Bíróság a C‑282/22. számú ügyben hozott korábbi ítéletére hivatkozva megerősítette, hogy az elektromos autó töltőállomáson való feltöltése áfa szempontból termékértékesítésnek (és nem szolgáltatásnyújtásnak) minősül.
Ugyanakkor rámutatott, hogy a töltőállomás használatát lehetővé tevő szolgáltatásokat nem lehet minden további vizsgálat nélkül járulékos szolgáltatásnak tekinteni, hanem meg kell vizsgálni a szerződéses konstrukciót. E tekintetben relevánsnak tartotta, hogy a szolgáltatás alapdíja nem függ a felhasznált villamos-energia mennyiségétől – szemben a C-282/22. számú ügy tényállásával, ahol az autós a fogyasztással arányos díjat fizetett a kiegészítő szolgáltatásokért. A fix alapdíj abba az irányba mutat, hogy a töltőállomás használatának biztosítása mint szolgáltatás önálló ügyletnek minősül az áfa rendszerében. Az ítélet abból a szempontból is újdonság, hogy az EUB kimondta: bizományosi konstrukcióban anélkül is értékesíthető a termék, hogy a bizományos azt fizikailag birtokba vegye. Így amennyiben a felek bizományosi konstrukcióban állapodnak meg, mint ahogy azt jelen ügyben is tették, a töltőállomás üzemeltetője és az autós közé ékelődő szolgáltató eljárhat az üzemagyag viszonteladójaként (ami teljes egészében áfalevonásra jogosító tevékenység). Ez elsősorban az üzemanyagkártyás rendszerek üzemeltetői számára lehet jó hír, mert a rájuk vonatkozó Auto Lease Holland és a Vega International ítéletek nem térnek ki a bizományosi konstrukcióra, hanem – más tényállás alapján – áfamentes pénzügyi szolgáltatásnak minősítik a kártyás elszámolást.
