Az „egycélú utalvány” közösségi jogi fogalmát értelmezte az Európai Bíróság
C‑68/23. – M‑GbR | Az „egycélú utalvány” közösségi jogi fogalmát értelmezte az Európai Bíróság.
Az alapügy felperese egy német gazdasági társaság, aki közvetítő társaságokon keresztül olyan feltöltőkártyákat forgalmazott, amelyekkel digitális tartalmakat – áfa szempontból elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokat – lehetett vásárolni.
A perbeli időszakban, 2019-ben a felperes a feltöltőkártyákat egy Nagy-Britanniában letelepedett adóalanytól szerezte be, és több másik tagállamba értékesítette tovább oly módon, hogy minden értintett tagállamban voltak a felperesnek (adóalany) közvetítői, a kártyákat pedig ellátták országkódokkal attól függően, hogy melyik tagállamban jogosít vásárlásra. Így a Németországban forgalomba hozott, „DE” országkódú feltöltőkártyákkal németországi felhasználók vásárolhattak, előfordulhatott azonban, hogy olyan végső fogyasztó használt „DE” országkódú kártyát, akinek nem Németországban volt a lakóhelye.
A felperes emiatt úgy ítélte meg, hogy a feltöltő kártyák „többcélú utalványnak” minősülnek, mert a kártyával igénybe vehető szolgáltatás teljesítési helyét nem lehet bizonyossággal megállapítani. (Nem adóalanynak nyújtott elektronikus szolgáltatás esetében a fogyasztási hely, azaz a vevő lakóhelye határozza meg a teljesítési helyet.) Így a felperes a kártyáknak a közvetítő társaságra való átruházását áfakörön kívüli ügyletként kezelte. Ezzel szemben a német adóhatóság álláspontja szerint a „DE” országkóddal ellátott feltöltőkártyák „egycélú utalványok”, mert azokat a német közvetítő Németországban lakó felhasználóknak szánja, ismert tehát a teljesítési hely, következésképp a feltöltőkártyák átruházása áfaköteles ügylet.
Az Európai Bíróság a C‑68/23. számú ítéletben rámutatott arra, hogy az utalványokra vonatkozó szabályozást bevezető „Voucher Directive” alapján biztosítani kell az utalványok Unión belüli egységes megítélését. Erre a célkitűzésre figyelemmel nem befolyásolhatja az „egycélú utalvány” minőséget az, ha valaki a kártya felhasználási feltételeit figyelmen kívül hagyva úgy vásárol a „DE” országkódú kártyával, hogy valójában nem Németországban van a lakóhelye. Amennyiben a „DE” országkódú kártyák egyenlegéből megvásárolható szolgáltatások adómértéke ismert, az „egycélú utalványra” vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, amely alapján a kártyák átruházása áfaköteles. A „Voucher Directive” előírásaira utalva a bíróság azt is kifejtette az ítéletben, hogy ha adóalanyok értékesítési lánc keretében „többcélú utalványokat” értékesítenek egymásnak (amelyek átruházása önmagában áfakörön kívüli), azonban beazonosíthatók a felek között az utalvány átruházásától elkülönülő önálló szolgáltatások, mint pl. a forgalmazási, illetve promóciós szolgáltatások, az ilyen szolgáltatások nyújtása áfaköteles.
