Mit jelent a standstill klauzula áfa szempontból?
Az ún. „standstill klauzula” alapján a tagállamok olyan ügyletekre is fenntarthatják az áfakötelezettséget, amelyek a hatályos direktíva szerint nem feltétlenül tartoznának áfakörbe.
A C-249/22. számú ügy tárgya az az osztrák szabályozás, amely Ausztria uniós csatlakozása előtt áfakötelessé tette a közszolgálati műsorszolgáltatást, amit a TV / rádiókészülék birtoklására tekintettel kötelezően fizetendő műsorszolgáltatási díjakból finanszíroztak. Az osztrák csatlakozási szerződés alapján Ausztria fenntarthatta az adóztatást.
Az ügyben az a jogi probléma merült fel, hogy az ORF közszolgálati műsorszolgáltatását nem kell megrendelni, hanem az adás elérhető mindenki számára, aki a készülékéhez dekódert csatlakoztat (korábban analóg antennával volt elérhető), a műsorszolgáltatási díjat pedig pusztán a készülék birtoklására tekintettel az is fizeti, aki egyáltalán nem nézi a közszolgálati műsorokat. Így hiányzik a közvetlen kapcsolat a közszolgálati műsorszolgáltatás és a készülék birtoklásáért fizetendő, közteher jellegű díj között, mivel az ORF nem konkrét vevőnek, hanem „minden készülékbirtokosnak” teljesít. Emiatt kétséges, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás áfakörbe tartozik.
Az Európai Bíróság leszögezte, hogy a tagállamok csatlakozási szerződésének a csatlakozást megelőző adóztatási szabályait fenntartó rendelkezései („standstill klauzulák”) abszolút érvényűek, vagyis ha a csatlakozáskor úgy állapodott meg a tagállam az Unióval, hogy az adott szolgáltatásra fenntartja az áfafizetési kötelezettséget, nem kell vizsgálni, hogy a hatályos uniós jogszabályok szerint az ügylet áfakörbe tartozna-e.
