Mikor tagadhatók meg a határon átnyúló osztalékfizetéshez kapcsolódó adóelőnyök?
C‑228/24. – „Nordcurrent group” UAB
A határon átnyúló osztalékfizetéshez kapcsolódó adóelőny megtagadásának korlátait jelöli ki az EUB újabb ítélete.
Az ügy felperese egy litván társaság, amely egy játékprogramok fejlesztésével és forgalmazásával foglalkozó cégcsoport tagja. A szoftverfejlesztést mindvégig a felperes végezte, a szoftverforgalmazást azonban eleinte a Nagy-Britanniában alapított leányvállalata látta el, és csak 2018 után vette át a felperes a forgalmazási tevékenységet. A brit leányvállalat nyereségesen működött és 2018-2019. évben osztalékot fizetett a felperesnek. A kapott osztalékot a felperes az anya-leányvállalati irányelvnek megfelelő litván szabályok alapján társasági adó mentesként kezelte. A litván adóhatóság adóellenőrzést végzett a felperesnél, melynek során feltárta, hogy a brit leányvállalat nem rendelkezett a szoftverforgalmazáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, irodával, alkalmazottat egyáltalán nem foglalkoztatott, és egy több mint 97 ezer társaságot kezelő székhelyszolgáltatóhoz volt bejelentve. E körülmények alapján megállapította az adóhatóság, hogy a szoftverforgalmazást is maga a felperes végezte Litvániából, a brit anyavállalat pedig „nem valódi jogügyletekből” származó nyereség után fizetett osztalékot. Ennélfogva az adóhatóság megtagadta a társasági adó mentességet az osztalékban részesülő felperestől. A felperes a litván kormány mellett működő adójogi bizottság előtt vitatta az adóhatóság döntését. Érvelése szerint a brit leányvállalat a saját cégneve alatt valós forgalmazói funkciókat látott el, és valójában közvetített a felperes mint szoftverfejlesztő és a játékok terjesztéséhez használt platformok között. Az adójogi bizottság a jogorvoslati eljárás során megállapította, hogy a brit leányvállalat nem minősül a litván jog szerint ún. transparent entity-nek. (Egyes tagállamok joga ismeri azt a jogintézményt, amikor egy valós gazdasági tevékenységet nem folytató társaságon az adóhatóság „átnézhet” és közvetlenül a tulajdonosoknál állapíthatja meg az adókötelezettséget.) Az EUB előzetes döntéshozatali eljárását az adójogi bizottság kezdeményezte.
A C‑228/24. számú ítéletben az EUB az anya-leányvállalati irányelv joggal való visszaélést tiltó rendelkezéseit értelmezte abból a szempontból, hogy mikor van joga a tagállamnak beavatkozni a jogellenes adóelőny-szerzés megakadályozása érdekében. Megerősítette az EUB, hogy mesterséges konstrukció az olyan társaságcsoport, amelyet nem a gazdasági valóságot tükröző okokból hoztak létre, amelynek szerkezete teljesen formális, és amelynek fő célja vagy egyik fő célja az alkalmazandó adójog tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése. Abban az esetben, ha a tagállami hatóság (bíróság) megállapítja ezen feltételek fennállását, megtagadhatja a jogosulatlan adóelőnyt akkor is, ha az osztalékot fizető társaság egyébként nem minősül transparent entity-nek.Azt is leszögezte az EUB, hogy a visszaélésszerű magatartás vizsgálatakor nem elegendő az osztalék kifizetésekori állapotot vizsgálni, hanem az érintett társaság(ok) azt megelőző működését is értékelni kell. A korábbi ítélkezési gyakorlatára hivatkozva az EUB kifejtette, hogy csak abban az esetben tagadható meg az adóelőny, ha a tagállami hatóság egyrészt bizonyítja az ügylet tisztán mesterséges jellegét (objektív elem) másrészt bizonyítja az is, hogy a konstrukció fő célja vagy egyik fő célja olyan adóelőny elérése volt, amely az uniós szabályozás céljával ellentétes (szubjektív elem). Abban az esetben, ha az adóhatóság nem vizsgálja a konstrukcióban részes felek motivációját, hanem megáll annak bizonyításánál, hogy az adóelőny „nem valódi jogügyletekből” származik, nincs helye az adóelőny megtagadásának.
Lépjen kapcsolatba szakembereinkkel!
Az alábbi űrlap segítségével feliratkozhat szakmai hírlevelünkre, így folyamatosan értesítjük az adózás, a könyvelés és a bérszámfejtés területén megjelenő újdonságokról.
