Az áfaalanyiság és az adólevonási jog nem függhet egy minimálisan elvárt hozamtól
C‑341/22. – Feudi di San Gregorio Aziende Agricole SpA | Ellentétes az Uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely egy adott bevételi küszöbérték eléréséhez köti egy személy áfa-alanyiságát, illetve amelynek értelmében egy adóalanyt megfosztanak az előzetesen felszámított áfa levonási jogától az általa teljesített áfaköteles ügyletek elégtelennek minősülő értéke miatt.
A C-341/22. számú ügyben az Európai Bíróság az olasz áfa szabályozást vizsgálta. Az olasz jogban nem működő társaságnak (úgynevezett „fedőcégnek”) kell tekinteni minden olyan társaságot, amelynek a bevétele nem éri el azt a küszöbértéket, ami a jogszabályban meghatározott elvárt tőkearányos hozamnak felel meg.
Abban az esetben, ha az ilyen társaság nem tudja bizonyítani, hogy objektív körülmények alapján nem volt képes a bevételi küszöbérték elérésére, nem igényelheti vissza a levont áfát, továbbá, ha a bevétele három egymást követő adómegállapítási időszakban elmarad a küszöbértéktől, még következő időszakra átvihető követelésként sem érvényesítheti a levont áfát. Az ügy felperese egy olasz társaság, amely bortermelésre- és forgalmazásra irányuló gazdasági tevékenységet végez.
Az adóhatóság a felperesnél az említett bevételi értékhatár el nem érése miatt tagadta meg a levonható áfa elszámolását. Az ügyben az olasz semmítőszék kezdeményezte az előzetes döntéshozatali eljárást. Az Európai Bíróság megerősítette az ítéletében, hogy az adóalanyiságot objektív alapon kell vizsgálni, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Ezzel a jogelvvel ellentétes az az olasz szabályozás, amely alapján egy elvárt bevételi értékhatár el nem érése miatt nem működőnek tekinthető egy adóalany.
Megerősítette továbbá az Európai Bíróság, hogy az áfalevonás alanyi jog, ami az áfa rendszerének szerves részét képezi és főszabály szerint nem korlátozható. Minden adóalany jogosult áfalevonásra, ha a konkrét beszerzési ügylet közvetlen és azonnali kapcsolatban áll az áfa levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel, vagy ha nem is áll fenn a közvetlen és azonnali kapcsolat, a szóban forgó termékek és szolgáltatások költségei az adóalany általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek az adóalany termékei és szolgáltatásai árának alkotóelemei. Sérti ennélfogva az adósemlegesség és az arányosság elvét az a szabályozás, amely alapján egy elvárt bevételt nem produkáló adóalany nem érvényesítheti az áfalevonást a bevallásában.
A bíróság rámutatott, hogy a tagállamok hozhatnak adminisztratív intézkedéseket az adócsalás megelőzése érdekében, de erre nem alkalmas az olyan szabály, ami értékesítési küszöbértéktől teszi függővé az áfalevonási jogot, mivel ebből nem következhet további bizonyítás nélkül az adócsalás szándéka. Magyarországon ez az eset nem fordulhat elő, mert a magyar jog nem különbözteti meg az adóalanyokat azok eredményessége alapján, és a levonható áfa korlátozás nélkül átvihető a következő bevallási időszakokra, csupán a kiutalás feltételeként írja elő az áfatörvény, hogy a visszaigényelhető adó göngyölített összege érjen el egy meghatározott értéket.
