Újabb ítéletet hozott az Európai Bíróság a meg nem fizetett ellenértékre jutó áfát érintően
C‑314/22. – „Consortium Remi Group” AD | Újabb ítéletet hozott az Európai Bíróság a meg nem fizetett ellenértékre jutó áfát érintően.
Az alapul szolgáló ügy felperese egy bolgár építőipari vállalkozás, amelynek 2019-ben törölték az adószámát, 2020-ban pedig felszámolás alá került. Korábban – a 2006 és 2010 közötti időszakban, illetve 2012-ben – a felperesi társaság kiszámlázott termékértékesítéseket és szolgáltatásokat olyan vevőknek is, akik nem egyenlítették ki a számlát.
A bolgár adóhatóság egy adóellenőrzés során feltárta, hogy a meg nem fizetett ellenértékre jutó áfát a felperes nem fizette be, ezért adóhiányt állapított meg. Az adóellenőrzés eredményeként hozott határozat jogerőre emelkedett és meg is fizette a felperes az adótartozását, később azonban áfa-visszatérítési kérelmet terjesztett elő azzal az indokkal, hogy a meg nem fizetett ellenértékre jutó áfát jogalap nélkül számította fel és fizette meg, és kamatkövetelést is érvényesíteni kívánt az adóhatósággal szemben, méghozzá a számla kiállítását követő hónap első napjától kezdődő kamatszámítással. A felperes tudta igazolni a kérelme alátámasztásaként, hogy a nemfizető vevőkkel szembeni követeléseit a vevőnél folyamatban lévő felszámolási eljárásban elismert követelésként nyilvántartásba vették. Az adóhatóság azonban megtagadta az áfa-visszatérítést.
Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felperes a bolgár jog által előírt jogvesztő határidőn túl (azaz a visszatérítés alapjául szolgáló tényállás megvalósulásának évét követő év január 1-jétől számított öt éven túl) nyújtotta be. Másrészt megállapította, hogy a felperes a számlát nem módosította és nem értesítette a nemfizető vevőt az áfaalap-csökkentési szándékáról, ily módon nem igazolt, hogy jogalap nélkül került volna felszámításra az áfa.
Az Európai Bíróság az ügyben a Héa Irányelvnek a meg nem fizetett ellenértékhez kapcsolódó utólagos adóalap-csökkentésre vonatkozó szabályait és az adózó kamathoz való jogát értelmezte az adósemlegesség, az arányosság, és a tényleges érvényesülés elvének fényében. A bíróság megerősítette, hogy ha a tagállam belső joga kifejezetten nem biztosítja a fizetendő áfa utólagos csökkentésének lehetőségét a vevő nemfizetése esetére, azt úgy kell tekinteni, hogy a tagállam élt a főszabálytól (miszerint a vevő nemfizetése is utólagos adóalap-csökkentési ok) való eltérés jogával, teljesen azonban nem zárható ki ilyenkor sem az utólagos adóalap-csökkentés. Azt is megerősítette az Európai Bíróság, hogy nem ütközik a közösségi jogba, ha a tagállamok jogvesztő határidőhöz kötik a meg nem kapott ellenértékre jutó áfa visszaigénylését.
A határidő azonban egyrészt nem indulhat korábban, mint ahogy a jóhiszemű adóalany érvényesíthetné a visszaigényléshez való jogát, másrészt a határidőnek észszerűen azonosíthatónak kell lennie. Ugyanakkor sérti az adósemlegesség és az arányosság elvét a bíróség szerint azt a bolgár adóhatósági gyakorlat, ami minden további nélkül megköveteli a számla helyesbítését a vevő előzetes értesítését az áfa-visszaigényléshez – ezeknek a feltételeknek ugyanis nem lehet megfelelni akkor, ha a számlakibocsátó adószámát törölték, a vevő pedig már felszámolás alatt áll. A jogos áfa-visszaigénylés késedelmes kiutalása esetén jár kamat az adózónak, de a kamat – tagállami szabályozás hiányában – csak attól az időponttól számítandó, amikor az adóalany az áfa-visszaigénylést érvényesítette.
