Mi minősül „magánlakásnak” az uniós áfa rendszerben?
C‑433/22. – HPA – Construções SA | A HÉA Irányelv alkalmazásában a „magánlakás” a ténylegesen is ekként használt lakást jelenti.
A portugál jogalkotó – élve a Héa Irányelv adta lehetőséggel – kedvezményes, 5%-os áfakulccsal adóztatja a magánlakások felújítására irányuló építőipari szolgáltatásokat. Az ügy felperese egy portugál építési vállalkozás, amely a vizsgált időszakban több lakóházat újított fel gazdasági társaságok megrendelésére és az adóalany vevőknek 5%-os áfával számlázta a munkadíjat.
A portugál adóhatóság úgy ítélte meg, hogy a felperes nem alkalmazhatja a kedvezményes áfamértéket, mert a felújított lakóházakat ugyan lakáscélra szánták és használatbavételi engedéllyel is rendelkeztek, de a felújítás időpontjában azok ténylegesen nem voltak lakottak. Az Európai Bíróság a Héa Irányelv rendelkezéseit értelmezte az ítéletben és az adóhatósággal egyetértve úgy foglalt állást, hogy a kedvezményes adókulcs alkalmazásában csak az olyan lakás lehet „magánlakás”, amit a szolgáltatás (a felújítás) teljesítésekor ténylegesen lakásként használnak.
Az Irányelv ugyanis azt is előírja a kedvezményes adóztatáshoz, hogy a szolgáltatást nagyrészt közvetlenül a végső felhasználóknak kell nyújtani; ez pedig aligha valósul meg akkor, ha befektető társaságok (akik egyébként levonhatják az áfát) újíttatják fel az üresen álló lakásokat. Ugyanakkor leszögezte a bíróság, hogy az állandó ottlakás nem feltétel, az időszakosan lakott lakás is „magánlakás”. Az ítéletnek Magyarországon nincs relevanciája, hiszen nálunk csak az új lakás értékesítésére esik kedvezményes áfakulcs alá, ahol az ingatlannak egyrészt áfa szempontból újnak kell minősülnie, másrészt meg kell felelni az Áfa tv. „lakóingatlan” fogalmának.
