C-461/21 – Cartrans Preda
Az importhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás áfamentességéhez nem követelhet meg az adóhatóság kötött okirati bizonyítást. Nem sérti a szolgáltatások szabad mozgásához való jogot, ha egy uniós tagállam forrásadót vet ki a külföldi szolgáltatónak kifizetett bruttó munkadíjra, feltéve, hogy az adóztatást nyomós közérdek igazolja.
A C‑461/21. számú ügyben egy román fuvarozó társaság a rotterdami kikötőből fuvarozott árut Kolozsvárra, romániai vámkezeléssel. A fuvarozási díjat áfamentesként kezelte, mondván, hogy az beépül az importált termék vámértékébe, és mint ilyen, az importáfa alapját képezi.
A román adóhatóság azért nem fogadta el az adómentességet, mert a fuvarozótársaság nem a román jogszabály által tételesen felsorolt okirati bizonyítékokat szolgáltatta, hanem „csak” a (nem vitatott hitelességű) CMR-eket mutatta be, továbbá hivatkozott arra, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozatot maga a hatóság is nyilvántartásba vette, amelyen szintén látható, hogy az importáló tagállamon belüli első rendeltetési hely Kolozsvár.
Ugyancsak kifogásolta az adóhatóság, hogy a fuvarozótársaság nem volt le, és nem fizetett be 4%-os forrásadót az után – a Romániában „jutaléknak” minősülő – ellenérték után, amit a román fuvarozótársaság egy dán szolgáltatónak fizetett azért, hogy az intézze neki a külföldi tankolások utáni áfavisszatérítést. A jogvitával összefüggésben több kérdést is az Európai Bíróság elé terjesztett a román bíróság.
Az Európai Bíróság egyrészt állást foglalt az importhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások áfamentességével szemben támasztott bizonyítási követelményekről, rámutatva arra, hogy önmagában a belépési gyűjtő árunyilatkozat hatóság általi nyilvántartásba vétele nem bizonyítja, hogy a fuvarozási költségek beépülnek az import áfa alapjába, az azonban már sérti a közösségi jogot, ha a tagállami hatóság nem enged szabad okirati bizonyítást. Górcső alá vette a bíróság a forrásadót előíró szabályokat is.
Ennek kapcsán az ítélet rögzíti, hogy valóban korlátozza a szolgáltatások (pl. a külföldi áfavisszatérítési eljárások lebonyolításának) szabad áramlásához való jogot (külföldi helyett helyi szolgáltatók igénybevételére ösztönöz), ha egy külföldi szolgáltató munkadíja után a román megrendelőnek forrásadót kell levonnia a kifizetett munkadíjból – ráadásul úgy, hogy annak alapja nem csökkenthető a szolgáltató költségeivel –, miközben a belföldi szolgáltatónak kifizetett díjat nem terheli forrásadó. A korlátozás azonban elfogadható, ha az unió működéséről szóló szerződéssel összeegyeztethető, jogszerű célt szolgál, és nyomós közérdek igazolja. Ennek megítélése a tagállami bíróságok feladata.
