Létrejön-e áfa telephely a másik tagállamban, ha a szükséges személyi és tárgyi feltételeket egy leányvállalat biztosítja?
Az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-333/20., Berlin Chemie A. Menarini ügyben hozott ítélete újabb mérföldkő az állandó telephely közösségi jogi fogalmának értelmezésében.
A szolgáltatás igénybevevőjének szemszögéből az állandó telephely definícióját az uniós áfa rendelet (282/2011/EU végrehajtási rendelet) 11. cikk (1) bekezdése határozza meg. E szerint az állandó telephely „bármely olyan telephely, amely a személyi és tárgyi feltételek tekintetében kellően állandó jelleggel és megfelelő szervezettel rendelkezik a szükségleteinek kielégítésére igénybe vett szolgáltatások fogadásához és használatához”.
A személyi és tárgyi feltételek tekintetében megfelelő szervezet kritériumainak értelmezésével az EUB több ítéletében is foglalkozott. A Berlin Chemie ítélet abban a kérdésben foglal állást, hogy akkor is beszélhetünk-e olyan „megfelelő szervezetről”, amely egy „A” tagállambeli adóalanyt alkalmassá tesz arra, hogy „B” tagállamban áfaköteles szolgáltatásokat vegyen igénybe, ha az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket nem maga az adóalany, hanem annak „B” tagállambeli kapcsolt vállalkozása biztosítja.
Az alapul szolgáló ügyben Berlin Chemie egy németországi székhelyű gyógyszerforgalmazó társaság, amely Romániában is forgalmaz gyógyszerkészítményeket. Romániában áfaregisztrációval, pénzügyi képviselővel és bérelt raktárral is rendelkezik. Közvetetten 95%-os tulajdonában áll egy román társaság, amellyel marketing és jogi szolgáltatásra irányuló szerződést kötött. A szerződés alapján a román kapcsolt vállalkozás a Berlin Chemie termékeinek romániai népszerűsítésén túl azt is vállalta, hogy megtesz minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy a Berlin Chemie Romániában a helyi jogszabályi előírásoknak megfelelően gyógyszerkészítményeket forgalmazhasson, emellett segítséget nyújt a klinikai vizsgálatokban és az egyéb kutatás-fejlesztési tevékenységekben. A román kapcsolt vállalkozás kizárólag a Berlin Chemie-nek nyújtott szolgáltatást, más vevője nem volt.
A román kapcsolt vállalkozás a határon átnyúló B2B szolgáltatásnyújtásra vonatkozó általános szabályok szerint, román áfa felszámítása nélkül számlázta ki az ellenértéket, mert úgy vélte, a szolgáltatás teljesítésével a Berlin Chemie németországi székhelye a legközvetlenebbül érintett.
A román adóhatóság ezzel szemben azon az állásponton volt, hogy a Berlin Chemie-nek áfa telephelye keletkezett Romániában, mert a román leányvállalat állandó jelleggel biztosította számára azokat a megfelelő személyi és tárgyi feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Berlin Chemie Romániában rendszeresen áfaköteles termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást (jelen esetben gyógyszerforgalmazást) teljesítsen. Ebből következően a román adóhatóság szerint a Berlin Chemie-nek nyújtott szolgáltatások Romániában belföldi ügyletek, amelyeket román áfa terhel. A Berlin Chemie az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ügyet a román bíróság terjesztette az EUB-hez, mert kétségei voltak afelől, hogy ilyen módon is létrejöhet áfa telephely Romániában.
Az EUB álláspontja szerint bár az áfa telephely nem követeli meg, hogy az adóalany saját tárgyi eszközökkel és vele munkaviszonyban álló alkalmazottakkal biztosítsa a szükséges személyi és tárgyi feltételeket, nem beszélhetünk „megfelelő szervezet”-ről, ha azokat kizárólag és teljes egészében egy leányvállalat nyújtja. Az EUB rámutatott, hogy ugyanazok az eszközök nem használhatók egyszerre ugyanazon szolgáltatások nyújtására és igénybevételére, így, ha a román leányvállalat megteremtené a Berlin Chemie számára a romániai telephelyet, a telephely „saját magától” venne igénybe szolgáltatásokat.
Felmerülő kérdéseivel forduljon tanácsadóinkhoz.
Vadkerti Krisztián, partner
Pénzely Márta, adómenedzser
Ráskai Márton, szenior adótanácsadó
