Új európai bírósági ítélet a „bruttó vagy nettó ár” kérdésében
Az Európai Unió Bírósága (EUB) C‑156/20. sz. Zipvit Ltd ügyben hozott ítéletében a vevő szemszögéből is megvizsgálta azt a kérdést, hogy bruttó vagy nettó árként kezelendő-e az ellenérték, ha az ügylet áfakezelése utóbb tévesnek bizonyult.
Magyarországon az adóhatósági és a bírósági gyakorlat egységes abban, hogy ha a felek a szerződésben nem rendelkeznek arról, hogy a megállapodás szerinti ellenérték bruttó vagy nettó ár, azt bruttó árnak kell tekinteni. Ennek megfelelően, ha az adóhatóság az ilyen ügylettel összefüggésben adókülönbözetet állapít meg, az áfát a vételárból „visszafelé” számítja. A Kúria több vonatkozó ítéletben hivatkozik a Tulică és Plavoşin (C‑249/12. és C‑250/12. sz.) ügyre, amelyben az EUB leszögezte: ha a felek az árat úgy állapították meg, hogy egyáltalán nem rendelkeznek áfáról, és az ügyletben az eladó köteles az áfafizetésre, a vevő által megfizetett ellenértéket bruttó árnak kell tekinteni, feltéve, hogy az eladó utóbb nem követelheti az áfának megfelelő összeget a vevőtől.
A Zipvit ügyben más megközelítésből kellett az EUB-nek megvizsgálnia a fenti kérdést. Egyrészt a felek rögzítették a szerződésben, hogy az ott meghatározott postai szolgáltatást áfamentesen kezelik. Másrészt olyan megállapodást is tartalmazott a szerződés, hogy a téves áfa kezelés a vevő Zipvit kockázata, vagyis neki kell az esetlegesen felmerülő áfát viselnie. Mint utóbb kiderült, tévesen vélték a felek áfamentesnek az ügyletet, azonban a postai szolgáltató (részben elévülés miatt, részben azért, mert az adóhatóság nem állapított meg nála áfahiányt) mégsem követelte az áfának megfelelő összeget a vevőtől. Erre tekintettel az EUB nettó árnak minősítette a szerződés szerinti ellenértéket, rámutatva arra, hogy mivel a vevőtől utólag nem követelték az áfát, ő maga sem hivatkozhat arra, hogy a szerződés szerinti ár bruttó ár, ami egyúttal az áfalevonást is kizárta a vevő oldalán.
Az EUB mindhárom ügyben döntő jelentőséget tulajdonított annak a kérdésnek, hogy az áfát végső soron áthárították-e vagy utólag átháríthatták volna-e a vevőre. Érdemes tehát úgy megfogalmazni a szerződést, hogy abból egyrészt egyértelműen kitűnjék, áfakötelesnek vagy áfamentesnek tekintik-e a felek az ügyletet, másrészről rendezni a szerződésben azt a kérdést, az (egyenes adózású) ügyletben ki viseli az esetleges téves áfakezelés kockázatát (vagyis utólag az ár változtatható-e az áfa-különbözettel). Az áfa ugyanis csak akkor tekinthető egy ügyletben biztosan neutrálisnak, ha az egyébként áfa-levonási joggal bíró vevővel a szerződés szerint utólag is elszámolható az eredetileg áthárított és a tényleges áfa-kötelezettség közti eltérés.
Felmerülő kérdéseivel forduljon tanácsadóinkhoz.
Vadkerti Krisztián, partner
Pénzely Márta, adómenedzser
Ráskai Márton, szenior adótanácsadó
Lépjen kapcsolatba szakembereinkkel!
Az alábbi űrlap segítségével feliratkozhat szakmai hírlevelünkre, így folyamatosan értesítjük az adózás, a könyvelés és a bérszámfejtés területén megjelenő újdonságokról.
