OECD pénzügyi tranzakciók

Az OECD az adóelkerülések elleni küzdelem jegyében 2020 februárjában közzétette a pénzügyi tranzakciók szokásos piaci elemzéséhez szükséges tudnivalókat. Ezek az OECD transzferár-irányelvének részét képezik, ennek alapján a készítendő dokumentációkban ezeknek megfelelően indokolt eljárni, ha a vállalatcsoporton belül összehangolt pénzügypolitika folyik. Jelen hírlevelünket ezért azon ügyfeleink figyelmébe ajánljuk, akik kapcsolt vállalati hitelezéssel, esetleg cash pool-ügyletekkel is foglalkoznak.

Különösen fontos, és első lépés a transzferárelemzés során a csoporton belüli hitelezés esetén a kölcsönügylet valós természetének megállapítása. Ha a kölcsön nyújtását az adós gazdasági körülményei, az iparág sajátosságai nem indokolják, vagy az adós a kapott pénz visszafizetésére képtelennek tűnik, vagy a kölcsön feltételei inkább tőkejuttatásra utalnak, vagy a hitelnyújtó egyébként a kapcsolódó kockázatok kezelésére alkalmatlan stb., úgy inkább tőkejuttatássá kell az ügyletet átminősíteni. (A transzferárazás ezen szempontjaitól függetlenül a nemzetállamoknak megmarad a hatáskörük a kölcsön/tőke arányának egyedi szabályozására.)

A makrogazdasági környezet, a releváns irányadó banki kamatok, a pénzpiacok pillanatnyi állapota és a szóban forgó vállalkozáscsoport üzleti stratégiájának értékelése a pénzügyi instrumentumok kapcsolt ügyleteinek árazásakor kiemelten figyelembe veendő szempont az összehasonlító független ügyletek elemzésekor. Elismeri ugyanakkor a transzferár-irányelv azt, hogy a csoport érdekei felülmúlhatják az egyes csoporttagok egyedi előnyeit.

Attól függően, hogy a csoport mennyire centralizálja pénzügyi döntéseit, eltérően értékelendők a csoporttagok értékteremtő treasury-funkciói. (Ennek bemutatása a master file-ok jelentőségét növeli.) Minél több kockázatot vállal egy-egy döntéshozó, feladatot lát el egy-egy közreműködő, annál nagyobb amplitúdóval mozog a jövedelmezősége, ha azonban egy tag kizárólag a pénzt biztosítja, az ő díjazása pusztán a kockázatmentes befektetések hozamaihoz igazodhat.

Különösen fontos az egyes közreműködők hozzájárulásának elemzése a cash-pool ügyleteknél: ha pl. a cash pool vezetője a csoport egészének optimális finanszírozásáról gondoskodik, akkor nemcsak az adminisztratív feladatok ellátásáért díjazandó, hanem a pénzügyi kockázatok kontrollálásáért, a stratégiai döntések meghozataláért is. Ilyenkor a cash pool többi tagjának csak annyi hozam tudható be, hogy ne járjanak rosszabbul, mint a számukra rendelkezésre álló soron következő legjobb opció.

A pénzügyi garancia nyújtásának árazása árnyaltabbá válik. Önmagában a csoporthoz való tartozás jelent egyfajta kölcsönös segítségnyújtást baj esetén: ezért díjazás nem számítható fel, még akkor sem, ha formális (kereszt-) garanciavállalás is történik a csoport bármelyik tagja részéről. Csak akkor árazható a kapcsolt fél garanciavállalása, ha maga legalább ugyanolyan jó vagy jobb hitelminősítéssel bír, mint akiért a garanciát vállalja, és garanciavállalása növeli az igénybe vehető kölcsön összegét, vagy csökkenti az egyébként felszámítandó kamatot, miközben a garanciát vállaló saját pénzügyi teljesítőképessége lehetővé teszi a helytállást, ha a garancia lehívására szükség lenne.

Az irányelv-kiegészítés a fedezeti ügyletek és a speciális biztosítások kapcsolt felek közti elszámolásához is ad támpontokat.

Minden esetben fontos ugyanakkor valamennyi szereplő szempontjából értékelni az egyes ügyleteket, ezért határon átnyúló esetekben növekszik a kettős adózás kockázata.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magyar